B terv

 Fogadjunk azt mondtad volna, hogy ez volt az Úr szándéka.

Aki nem használja a logikai ok-okozati összefüggésekre épülő rációját, tehát az eszét, ő az, akinek döntései mögött egy magasabb intuitív szándék húzódik meg a hitén keresztül. Ha ez egy magasabb szellemi lény, akkor a te fontosságod az ő szemében az alacsonyabb fizikai lény lesz. Vagyis nem várhatod el tőle a helyzet általi indokolatlan túlzásokat a magad javára, ha te sem adnád ezt meg másoknak hasonló helyzetben. A hit hordoz még valamit, ami a fölöttes szintek tökéletességét és mindenhatóságát feltételezi. A rációnak két választása van:

1. Elfogadja a Hit érvelését, miszerint isteni segédlettel sikerre jutunk, vereségre gondolni se merjünk.

2. Feltételezi a Hitről azt, hogy tudja miről beszél, ám bizonyítékok hiányában elkezd saját terveket szőni arra az esetre, ha a fönti szféra mégse lenne mindenható.

Az angyal erre azt mondja, hogy ez a gondolkodás félelem alapú. Azaz ha nem félnél attól, hogy az A-terv nem jön be, akkor nem lenne szükséged a B-tervnek még a gondolatára se. Tehát azzal, hogy felmerült benned az, hogy a lehetséges kimenetelekre terveket készíts, azzal tulajdonképp hitetlenséget árulsz el magadról. Amúgy egy bizonyítékokra épülő világban a bizonyítani semmit sem akaró Hit félelem-vádja a rációval szemben egy Blokkot is előidézett, hiszen a ráció alapja a variációk készítése.

Az ember pedig erre azt mondja, hogy az odáig rendben van, hogy legyen vakhited, ám az ígéret csak a sikerre vonatkozott, arra nem, hogy ez a legideálisabban van-e létrehozva és megszervezve. Vagyis egy szó sem esik benne a minőségi kivitelezésről. Mi van, ha azt mondja a ráció, hogy "oké, biztos a győzelem, ebben az esetben azon kell elkezdeni már most dolgozni, hogy mi lesz utána". Ez félelem lenne? A félelem motiválná? Inkább a fejlődés.

Ahol a fejlődés letörésére Erőt használnak, rendszerszintű blokkot hoznak létre, amivel szemben a rendszer akár Erőt is használhat.